A hővisszanyerős szellőztetésnél a friss levegőt jellemzően azokba a helyiségekbe fújjuk be, ahol hosszabb ideig tartózkodunk – például nappaliba, hálószobába, dolgozószobába vagy irodába –, míg az elhasznált, párásabb vagy szagterheltebb levegőt fürdőszobából, WC-ből, háztartási helyiségből és más kiszolgáló terekből szívjuk el. A rendszer akkor működik jól, ha a levegő a befúvási pontoktól az elszívási pontok felé szabályozottan át tud áramlani az épületen.
A hővisszanyerős szellőztető rendszer nem úgy működik, hogy minden helyiségbe ugyanannyi levegőt fúj be és ugyanonnan ugyanannyit szív el. A légcsere kialakítása mögött tudatos légáramlási logika áll.
A cél az, hogy a friss levegő először azokba a helyiségekbe jusson, ahol emberek tartózkodnak, majd az épületen keresztül eljusson azokba a terekbe, ahol több pára, szag vagy egyéb szennyezőanyag keletkezik.
Befúvás és elszívás – mi a különbség?
A hővisszanyerős rendszer két fő légáramot kezel.
Befúváskor friss, megszűrt kültéri levegő érkezik a helyiségekbe.
Elszíváskor az elhasznált beltéri levegőt vezeti el a rendszer a központi berendezés felé, majd onnan a kültérbe.
A két légáram a hővisszanyerős készülékben találkozik egymással hőtechnikai szempontból, de közvetlenül nem keveredik össze. A távozó levegő hőenergiájának jelentős része átadható a friss levegőnek. Erről részletesebben a hővisszanyerős szellőztető működéséről szóló cikkben írunk.
Hová kell friss levegőt befújni?
Friss levegőt általában azokba a helyiségekbe juttatunk, ahol emberek hosszabb ideig tartózkodnak.
Tipikusan ilyen:
nappali;
hálószoba;
gyerekszoba;
dolgozószoba;
tárgyaló;
iroda;
tanterem;
más rendszeresen használt tartózkodási helyiség.
A logika egyszerű: a friss levegő ott hasznosuljon először, ahol a bent tartózkodók valóban belélegzik.
Háló- és gyerekszobába általában befúvás kerül
A hálószoba az egyik legfontosabb befúvási helyiség. Éjszaka sok órán keresztül zárt helyiségben tartózkodunk, ezért megfelelő légcsere nélkül gyorsan emelkedhet a CO₂-koncentráció. A hővisszanyerős rendszer feladata ilyenkor nem egyszerűen az, hogy „mozgassa a levegőt”, hanem hogy folyamatosan friss levegőt juttasson a hálótérbe. A szükséges légmennyiséget a használat, a helyiség és a bent tartózkodók száma alapján kell meghatározni.
Nappaliba is jellemzően friss levegőt fújunk
A nappali gyakran az egyik legnagyobb és legtöbbet használt helyiség. Ha több ember tartózkodik benne egyszerre, jelentős frisslevegő-igény alakulhat ki. A befúvóelemek elhelyezésénél nemcsak a szükséges légmennyiség számít, hanem az is, hogy a levegő megfelelően átjárja a helyiséget anélkül, hogy huzatérzetet vagy zavaró légáramlási zajt okozna.
Dolgozószoba, iroda, tárgyaló: a használat számít
Irodai környezetben ugyanaz az alapelv érvényes, mint lakóépületben: friss levegőt oda érdemes juttatni, ahol emberek rendszeresen tartózkodnak. Egy egyfős dolgozószoba és egy tízfős tárgyaló légigénye természetesen nem azonos. Ezért a rendszer helyiségenkénti kialakítását nem pusztán az alapterület, hanem a várható használat alapján kell meghatározni.
Honnan történik az elszívás?
Elszívást általában azokban a helyiségekben alakítunk ki, ahol több nedvesség, szag vagy egyéb beltéri szennyezőanyag keletkezik. Tipikus elszívási pont lehet:
fürdőszoba;
WC;
háztartási helyiség;
gardrób;
egyes kiszolgáló terek;
bizonyos esetekben a konyha általános légtere.
A cél, hogy a levegő a tisztább tartózkodási helyiségekből fokozatosan a nagyobb terhelésű helyiségek felé haladjon.
Fürdőszoba: miért elszívás kerül ide?
A fürdőszobában rövid idő alatt jelentős páraterhelés keletkezhet. Zuhanyzás vagy fürdés után a levegő relatív páratartalma gyorsan megemelkedhet, és ha ezt nem vezetjük el megfelelően, hidegebb felületeken páralecsapódás alakulhat ki.
Ezért a fürdőszoba jellemzően elszívási helyiség. Megfelelő szabályozás mellett nagyobb páraterhelés idején a rendszer ideiglenesen magasabb légszállításra is kapcsolhat. A magas páratartalom és a penészedés kapcsolatáról részletesebben a penész elleni szellőztető rendszer című cikkben írunk.
WC: elszívás a szagterhelés miatt
A WC szintén tipikus elszívási pont. Itt nem elsősorban a páratartalom, hanem a szagterhelés miatt fontos az elhasznált levegő folyamatos eltávolítása. Ha a rendszer megfelelően van kialakítva, a levegő a közeli tartózkodási helyiségek felől áramlik a WC irányába, majd onnan az elszívón keresztül távozik.
Konyha: itt különösen fontos a különbségtétel
A konyha esetében gyakran félreértés adódik. A hővisszanyerős rendszer általános konyhai elszívása nem ugyanaz, mint a főzőlap fölötti páraelszívó.
A főzés során keletkező:
zsír;
intenzív szag;
pára;
égéstermék
külön kezelést igényelhet.
A hagyományos konyhai páraelszívót ezért jellemzően nem közvetlenül a hővisszanyerős rendszer légcsatornájába kötjük. A hővisszanyerős rendszer a helyiség általános légcseréjét biztosíthatja, míg a főzőlap fölötti elszívás külön rendszerként működhet.
Mi a helyzet a konyha-nappalival?
Nyitott konyha-nappali esetén egy légtérben jelenik meg a két funkció. Ilyenkor a befúvási és elszívási pontokat úgy kell elhelyezni, hogy a friss levegő a tartózkodási zónába érkezzen, majd az elszívási pont felé haladjon. A pontos kialakítás az alaprajztól, a helyiség méretétől és a várható légmennyiségtől függ.
Gardróbba befúvás vagy elszívás kell?
A gardrób jellemzően nem tartózkodási helyiség, ezért sok rendszerben inkább elszívási pontként szerepelhet. Ennek előnye, hogy a levegő folyamatosan átáramlik a helyiségen, így csökkenthető a pangó levegő kialakulása. A konkrét megoldást azonban mindig a teljes légtechnikai koncepció alapján kell meghatározni.
Előszoba és közlekedő: sokszor nincs külön befúvás vagy elszívás
A közlekedők gyakran a levegő átáramlási útvonalának részét képezik. Nem feltétlenül szükséges minden folyosóra külön légszelepet elhelyezni. Ha például a nappaliból és hálószobákból a levegő a közlekedőn keresztül jut el a fürdőszobához és WC-hez, maga a folyosó is része lesz a tervezett légáramlásnak.
Hogyan jut át a levegő egyik helyiségből a másikba?
Ez az egyik legfontosabb, mégis gyakran elfelejtett kérdés. Hiába fújunk be megfelelő mennyiségű friss levegőt a hálószobába, ha csukott ajtónál a levegő nem tud továbbhaladni. A helyiségek között ezért átáramlási lehetőséget kell biztosítani. Ez történhet például:
ajtó alatti megfelelő réssel;
átvezető ráccsal;
speciális akusztikus átvezetőelemmel.
Az átáramlási pont méretezését is a szükséges légmennyiséghez kell igazítani.
Mi történik, ha túl kicsi az ajtó alatti rés?
Ha a levegő csak nagyon szűk keresztmetszeten tud átjutni, megnőhet a légsebesség és a nyomáskülönbség. Ennek következménye lehet:
zaj;
sípoló hang;
ajtómozgás;
egyenetlen légelosztás;
romló rendszer-egyensúly.
A szellőztetés tehát nem ér véget a befúvó- és elszívóelemeknél: a helyiségek közötti légút is a teljes rendszer része.
Kell minden helyiségbe külön légszelep?
Nem feltétlenül. A szükséges légszelepek számát az épület:
alaprajza;
helyiségeinek funkciója;
légigénye;
használata;
csatornahálózata
határozza meg.
Egy nagyobb helyiségben akár több befúvási vagy elszívási pont is szükséges lehet, míg egy kis közlekedőben egyáltalán nem feltétlenül kell külön légszelep.
Hová kerüljön maga a befúvó vagy elszívó?
A légszelep helyét sem célszerű pusztán esztétikai szempontból meghatározni.
Figyelembe kell venni:
a levegő várható terjedését;
a tartózkodási zónát;
az ajtók és ablakok helyét;
a bútorozást;
a helyiség méretét;
a légmennyiséget;
a befúvóelem áramlástechnikai tulajdonságait.
A cél az egyenletes légelosztás, nem pedig az, hogy a levegő közvetlenül egy emberre irányuljon.
Mennyezeti vagy fali légszelep?
Mindkét kialakítás alkalmazható, ha a rendszer és a légelosztás megfelelően meg van tervezve. Az AirPro kínálatában különféle design légszelepek és rácsok érhetők el, így a légtechnikai funkció az enteriőr kialakításához is igazítható. A korábban bemutatott LUFTOMET Lumen például a szellőztetési funkciót beépített világítással kombinálja, és befúvó- vagy elszívópontként is használható a megfelelő rendszerben.
Befúvás és elszívás egyensúlya
A központi hővisszanyerős rendszer egyik alapelve a kiegyensúlyozott működés. A befújt és elszívott összes légmennyiségnek a rendszer tervezése szerint összhangban kell lennie egymással. Ha jelentős eltérés alakul ki, az épületben nem kívánt nyomásviszonyok jöhetnek létre. Ez különösen fontos olyan esetekben, amikor az épületben:
kandalló;
más égésterméket termelő berendezés;
nagy teljesítményű konyhai elszívó;
további légtechnikai rendszer
is működik.
A helyiségenkénti légmennyiséget nem szabad találomra beállítani
Nem elég eldönteni, hogy egy helyiség „befúvós” vagy „elszívós”. Meg kell határozni azt is, mekkora légmennyiséget kell az adott helyiségbe juttatni vagy onnan elszívni. Ezt befolyásolja például:
a bent tartózkodók száma;
a helyiség funkciója;
a páraterhelés;
a használat intenzitása;
az épület teljes légcsereigénye.
Ezért a helyiségenkénti légmennyiségek meghatározása a hővisszanyerős szellőztetés tervezésének egyik legfontosabb lépése.
Mi történik a beszabályozáskor?
A kivitelezés után a rendszert műszeresen be kell szabályozni. Ekkor ellenőrzik és állítják be, hogy az egyes befúvási és elszívási pontokon valóban a tervezett légmennyiség haladjon át. Ez azért fontos, mert pusztán a légszelep szemrevételezéséből nem lehet megállapítani, hogy megfelelő mennyiségű levegő érkezik-e a helyiségbe. A rendszer felépítéséről – a központi géptől a légcsatornákon és osztóelemeken át egészen a légszelepekig – külön összefoglalónkban olvashat: Hővisszanyerős szellőztető rendszer felépítése – milyen elemekből áll?
Helyiségenkénti gyors áttekintés
| Helyiség | Jellemző kialakítás | Miért? |
|---|---|---|
| Nappali | Befúvás | Tartózkodási helyiség, frisslevegő-igény |
| Hálószoba | Befúvás | Éjszakai frisslevegő- és CO₂-kezelés |
| Gyerekszoba | Befúvás | Hosszú tartózkodási idő |
| Dolgozószoba | Befúvás | Tartózkodási helyiség |
| Iroda / tárgyaló | Befúvás | Létszámfüggő frisslevegő-igény |
| Fürdőszoba | Elszívás | Magas páraterhelés |
| WC | Elszívás | Szagterhelés |
| Háztartási helyiség | Elszívás | Pára és egyéb terhelés |
| Gardrób | Gyakran elszívás | Légmozgás biztosítása |
| Közlekedő | Gyakran átáramlási tér | A befúvási és elszívási zónák összekötése |
| Konyha | Általános elszívás lehet | A főzőlap páraelszívója külön kezelendő |
Fontos: ez általános iránymutatás, nem helyettesíti az adott épület légtechnikai tervezését.
Miért fontos a teljes épületben gondolkodni?
A befúvási és elszívási pontok nem egymástól független elemek. A teljes épületben egy tervezett légáramlási útvonalat hozunk létre:
friss levegő → tartózkodási helyiség → átáramlás → kiszolgáló helyiség → elszívás
Ez a központi hővisszanyerős szellőztető rendszer működésének egyik alapelve. Ha a befúvási és elszívási pontok helye, légmennyisége vagy az átáramlási útvonal nem megfelelő, még egy jó minőségű hővisszanyerős készülék sem tudja biztosítani az elvárt komfortot.
Előbb légigény, utána készülék
A konkrét hővisszanyerős berendezés kiválasztása előtt ezért érdemes meghatározni:
hány befúvási pont szükséges;
hány elszívási pont lesz;
melyik helyiség milyen légmennyiséget igényel;
mekkora lesz a teljes rendszer légszállítási igénye;
milyen ellenállást jelent a csatornahálózat.
Ha ezek már ismertek, sokkal pontosabban kiválasztható a megfelelő hővisszanyerős szellőztető berendezés.
Hővisszanyerős rendszert tervez?
A jó szellőztetés nem ott kezdődik, hogy kiválasztunk egy készüléket. Először azt kell meghatározni, hol van szükség friss levegőre, honnan kell elszívni az elhasznált levegőt, és milyen légmennyiségek biztosítják a megfelelő légcserét.
Ismerje meg részletesebben a hővisszanyerős szellőztető rendszer működését, vagy tekintse meg az AirPro hővisszanyerős szellőztető berendezéseit.