Egy hővisszanyerős szellőztető rendszer nem csupán a központi berendezésből áll. A megfelelő működéshez szükség van légcsatorna-hálózatra, befúvó- és elszívóelemekre, kültéri levegőcsatlakozásokra, szűrésre, hangcsillapításra, vezérlésre, valamint az adott rendszer kialakításától függően további kiegészítőkre is. Ezek együtt biztosítják, hogy a friss levegő oda jusson, ahol szükség van rá, az elhasznált levegő pedig szabályozott módon távozzon az épületből.
Amikor hővisszanyerős szellőztetésről beszélünk, a figyelem gyakran magára a hővisszanyerős készülékre irányul. A megfelelő berendezés valóban kulcsfontosságú, de önmagában még nem jelent jól működő rendszert. A hővisszanyerős szellőztető rendszer valójában több, egymással összehangolt gépészeti elemből épül fel. A készülék a rendszer központja, de a légcsatornák, a légelosztás, a kültéri kapcsolatok, a hangcsillapítás és a vezérlés ugyanúgy meghatározza a működés minőségét. Nézzük végig, milyen részekből áll egy komplett rendszer, és mi a szerepük.
1. A hővisszanyerős szellőztető berendezés – a rendszer központja
A központi berendezés kezeli a két fő légáramot:
beszívja a friss külső levegőt;
elszívja az épületből az elhasznált levegőt.
A két levegőáram a hőcserélőben halad el egymás mellett. A távozó levegő hőenergiájának jelentős része átadható a beérkező levegőnek anélkül, hogy a két légáram közvetlenül összekeveredne.
A berendezésben találhatók többek között:
ventilátorok;
hőcserélő;
szűrők;
vezérlés;
érzékelők vagy azok csatlakozásai;
egyes modelleknél előfűtő vagy más beépített kiegészítő.
A működés részleteit külön bemutatjuk a hővisszanyerős szellőztető működése és hatékonysága című útmutatóban.
A konkrét készüléket azonban mindig a teljes rendszer igényei alapján kell kiválasztani. Az AirPro kínálatában különböző teljesítményű és kialakítású hővisszanyerős szellőztető berendezések érhetők el.
2. Frisslevegő- és elhasználtlevegő-ág
A hővisszanyerős rendszer lényegében négy fő légáramlási szakaszt kezel:
kültéri friss levegő → készülék → befúvás az épületbe
és
elszívás az épületből → készülék → elhasznált levegő kifúvása a kültérbe.
Ez azért fontos, mert a hővisszanyerős rendszer nem ugyanazt a levegőt keringeti újra. Az elhasznált levegőt eltávolítja az épületből, miközben helyette friss, megszűrt kültéri levegőt juttat a tartózkodási helyiségekbe.
3. Légcsatorna-hálózat
A központi készülék és az egyes helyiségek között légcsatornák szállítják a levegőt. Ez tulajdonképpen a rendszer „érhálózata”. A légcsatornák méretezése meghatározza többek között:
milyen légsebességgel halad a levegő;
mekkora lesz a rendszer nyomásvesztesége;
mennyi energiát kell a ventilátoroknak felhasználniuk;
kialakul-e zavaró légáramlási zaj;
biztosítható-e az előírt légmennyiség minden helyiségben.
A túl kis keresztmetszet nagy légsebességet és magasabb ellenállást okozhat, míg az indokolatlanul nagy csatornaméret felesleges helyigénnyel járhat. Ezért a légcsatorna mérete nem pusztán szerelési kérdés.
A teljes rendszer tervezésének részleteit a hővisszanyerős szellőztetés tervezése című írásban mutatjuk be.
4. Osztó- és gyűjtőelemek
Sok korszerű rendszerben osztódobozok segítségével történik a levegő elosztása az egyes helyiségek között. Az osztó feladata, hogy a központi légáramot több külön ágra ossza, amelyek az egyes befúvási pontokhoz vezetnek. Az elszívási oldalon hasonló elven működhet a levegő összegyűjtése. Egy megfelelően megtervezett elosztórendszer előnye, hogy:
áttekinthetőbb csatornahálózat alakítható ki;
helyiségenként szabályozható a légmennyiség;
csökkenthető a helyiségek közötti hangátvitel;
egyszerűbb lehet a rendszer beszabályozása.
5. Befúvóelemek
A friss levegő a befúvóelemeken keresztül jut be a helyiségekbe. Befúvást általában olyan tartózkodási helyiségekben alakítunk ki, mint például:
nappali;
hálószoba;
gyerekszoba;
dolgozószoba;
iroda;
más rendszeresen használt helyiség.
A megfelelő befúvóelem nemcsak a szükséges légmennyiség biztosítása miatt fontos. Az elhelyezésének azt is támogatnia kell, hogy a friss levegő megfelelően átjárja a helyiséget, miközben ne alakuljon ki kellemetlen huzatérzet vagy zavaró zaj.
6. Elszívóelemek
Az elhasznált levegő elszívása jellemzően azokból a helyiségekből történik, ahol több pára, szag vagy egyéb szennyezőanyag keletkezik. Ilyen lehet például:
fürdőszoba;
WC;
háztartási helyiség;
gardrób;
egyes kiszolgáló helyiségek.
A lakó- és tartózkodási helyiségekbe befújt friss levegő így az épületen keresztül fokozatosan az elszívási pontok irányába halad. Ez a légáramlási út biztosítja, hogy a friss levegő először azokban a helyiségekben hasznosuljon, ahol emberek tartózkodnak.
7. Átáramlási útvonalak a helyiségek között
A befúvás és az elszívás csak akkor működhet együtt megfelelően, ha a levegő az egyes helyiségek között is át tud jutni. Csukott ajtók mellett is biztosítani kell a szükséges átáramlást. Erre szolgálhat például:
megfelelő ajtó alatti rés;
átvezető légtechnikai elem;
speciális hangcsillapított átvezetés.
Ha az átáramlási út túl szűk, az növelheti az ellenállást és megváltoztathatja a tervezett légáramlást.
8. Kültéri frisslevegő-beszívás
A rendszernek valahonnan friss kültéri levegőt kell biztosítania. Ehhez megfelelő kültéri beszívóelem szükséges. A beszívás helyét úgy kell megválasztani, hogy lehetőség szerint minél tisztább kültéri levegőt vegyen fel a rendszer, és ne kerüljön túl közel például:
az elhasznált levegő kifúvásához;
kéményhez;
parkolóhoz;
más szennyezőforráshoz.
A kültéri elemnek az időjárási hatásokkal szemben is megfelelő kialakításúnak kell lennie.
9. Az elhasznált levegő kifúvása
Az elszívott levegőt a rendszer a kültérbe vezeti. A kifúvás elhelyezése azért lényeges, mert meg kell akadályozni, hogy az elhasznált levegő rövid úton visszakerüljön a frisslevegő-beszívásba. A beszívó- és kifúvópont kialakítását ezért együtt kell megtervezni.
10. Szűrők
A központi hővisszanyerős berendezés egyik fontos feladata a beérkező levegő szűrése. A szűrés csökkentheti például:
a por;
pollen;
rovarok;
egyéb kültéri szennyeződések
bejutását a rendszerbe. A szűrők ugyanakkor ellenállást is jelentenek a légáramlás számára. Ahogy telítődnek, nőhet a nyomásveszteség, ezért rendszeres ellenőrzésük és cseréjük a megfelelő működés része.
11. Hangcsillapítók
Egy megfelelően kialakított hővisszanyerős rendszer működése nem lehet zavaró a használók számára. A zaj több forrásból származhat:
magából a ventilátorból;
a légáramlásból;
a csatornarendszerből;
helyiségek közötti hangátvitelből.
A hangcsillapítók feladata ezeknek a zajoknak a mérséklése. Hangcsillapításra szükség lehet a központi gép mellett, az egyes ágakon vagy az elosztórendszerben is. Fontos azonban, hogy önmagában egy halk hővisszanyerős készülék még nem garantál halk rendszert. A megfelelő csatornaméretezés és beszabályozás ugyanilyen lényeges.
12. Hő- és párazáró szigetelés
Bizonyos légcsatorna-szakaszokon a megfelelő szigetelés elengedhetetlen. Különösen fontos lehet azoknál a csatornáknál, amelyek hideg kültéri levegőt vezetnek, vagy fűtetlen térben haladnak. A megfelelő szigetelés feladata:
a nem kívánt hőveszteség mérséklése;
a páralecsapódás megakadályozása.
Ha egy hideg csatorna felülete megfelelő párazáró szigetelés nélkül meleg, nedves környezetbe kerül, kondenzáció alakulhat ki rajta.
13. Kondenzvíz-elvezetés
A hőcserélőben bizonyos üzemi körülmények között kondenzvíz keletkezhet. Ezt szabályosan el kell vezetni. A kondenzvíz-elvezetés ezért már a készülék helyének meghatározásakor fontos tervezési szempont. Utólagos telepítésnél ez különösen lényeges lehet. Erről részletesebben a hővisszanyerős szellőztető utólag – műszaki feltételek és tipikus akadályok című útmutatóban írunk.
14. Vezérlés és automatika
A korszerű hővisszanyerős szellőztető nem feltétlenül egy állandó fordulatszámon működő gép. A vezérlés lehetővé teszi például:
különböző ventilátorfokozatok használatát;
időprogramok beállítását;
intenzív szellőztetési mód aktiválását;
automatikus bypass működtetését;
érzékelők adatainak felhasználását;
okosotthon- vagy épületfelügyeleti rendszerhez történő kapcsolódást.
A megfelelő vezérlés segítségével a rendszer működése jobban igazítható az épület aktuális használatához.
15. CO₂-, páratartalom- és levegőminőség-érzékelők
Az érzékelők lehetővé tehetik az igényvezérelt szellőztetést. Ha például egy tárgyalóban vagy tanteremben sok ember tartózkodik, gyorsan növekedhet a CO₂-koncentráció. Megfelelő érzékeléssel a rendszer ilyenkor nagyobb légmennyiségre válthat. Páratartalom-érzékelő segítségével pedig például nagyobb fürdőszobai páraterhelés esetén növelhető az elszívás. A hővisszanyerős rendszer tehát nem feltétlenül mindig ugyanannyi levegőt mozgat.
16. Előfűtő és fagyvédelem
Hideg időben a hőcserélő védelméről is gondoskodni kell. A konkrét készüléktől és kialakítástól függően ennek része lehet:
elektromos előfűtő;
automatizált fagyvédelmi működés;
ventilátorok szabályozása;
egyéb gyártói megoldás.
Az előfűtő nem az épület teljes fűtésére szolgál. Elsődleges szerepe jellemzően a készülék biztonságos téli működésének támogatása.
17. Bypass – amikor nincs szükség hővisszanyerésre
Bizonyos időjárási helyzetekben nem előnyös, ha a távozó levegő hője visszakerül a befújt levegőbe. Erre szolgálhat a bypass funkció. Tipikus példa egy nyári éjszaka, amikor a kültéri levegő hűvösebb a belső levegőnél. Ilyenkor a rendszer a megfelelő feltételek mellett megkerülheti a hőcserélőt, és közvetlenebbül használhatja fel a hűvösebb külső levegőt. A bypass azonban nem klímaberendezés: önmagában aktív hűtést nem végez.
18. Páravisszanyerés és párásítás
A rendszer kialakításától függően a páratartalom kezelésére is lehetnek különböző lehetőségek. Entalpiás hőcserélő esetén a távozó levegő nedvességtartalmának egy része visszanyerhető. Más rendszereknél külön párásítóegység is csatlakoztatható.
Erről részletesen a hővisszanyerős szellőztető és páratartalom – túl száraz lesz a levegő télen? című cikkünkben írunk.
19. A beszabályozás is a rendszer része
A légcsatornák felszerelésével és a gép bekapcsolásával még nincs kész a szellőztető rendszer. A beszabályozás során műszeresen ellenőrizni és beállítani kell, hogy az egyes helyiségek:
megfelelő mennyiségű friss levegőt kapjanak;
megfelelő mennyiségű levegőt szívjanak el;
a teljes rendszer kiegyensúlyozottan működjön.
Ha egy rendszer nincs megfelelően beszabályozva, előfordulhat, hogy az egyik helyiség túl sok, egy másik pedig túl kevés levegőt kap.
Ez ronthatja:
a komfortot;
a levegőminőséget;
a zajszintet;
az energiahatékonyságot.
A kivitelezés és üzembe helyezés szakmai részleteit a hővisszanyerős berendezések telepítési tanácsok gépészeknek című útmutatóban mutatjuk be.
Nem minden rendszer tartalmaz minden felsorolt elemet
Fontos, hogy nincs egyetlen univerzális hővisszanyerős rendszerösszeállítás. Az alkalmazott elemeket befolyásolja többek között:
az épület mérete;
a helyiségek száma;
a szükséges légmennyiség;
a csatornahálózat kialakítása;
a komfortigény;
az automatizálás;
a fűtési vagy hűtési rendszer;
a páratartalom kezelése;
az épület használati módja.
Egy kisebb lakóépület és egy iroda, tanterem vagy nagyobb kereskedelmi épület hővisszanyerős rendszere ezért jelentősen eltérhet egymástól.
Miért kell rendszerben gondolkodni a készülék helyett?
Az egyik leggyakoribb hiba, amikor a hővisszanyerős szellőztetést kizárólag a központi gép alapján próbáljuk megítélni. Egy korszerű, jó minőségű készülék sem tud megfelelően működni, ha:
túl kicsik a légcsatornák;
nagy a rendszer ellenállása;
rosszul helyezték el a befúvókat;
nincs megfelelő hangcsillapítás;
hibás a légmennyiségek elosztása;
vagy elmaradt a beszabályozás.
A készülék és a rendszer többi eleme ezért együtt határozza meg a tényleges működést.
Hogyan épül fel tehát egy hővisszanyerős szellőztető rendszer?
Egyszerűsítve a légút így követhető:
kültéri levegő → beszívóelem → légcsatorna → szűrő → hővisszanyerős készülék → befúvó csatornahálózat → befúvóelemek → tartózkodási helyiségek → átáramlás → elszívási helyiségek → elszívóelemek → légcsatorna → hővisszanyerős készülék → kültéri kifúvás
Ehhez kapcsolódik a vezérlés, az érzékelők, a hangcsillapítás, a szigetelés, a kondenzvíz-elvezetés és az adott rendszerhez szükséges egyéb kiegészítők. Ezek együtt alkotják a komplett hővisszanyerős szellőztető rendszert.
A megfelelő rendszer a tervezéssel kezdődik
Nem célszerű először kiválasztani egy készüléket, majd utólag megpróbálni köré építeni a rendszert. A helyes sorrend inkább:
épület és használat → szükséges légmennyiségek → légcsatorna-hálózat → befúvási és elszívási pontok → nyomásveszteség → készülékméret és kialakítás → vezérlés → kivitelezés → beszabályozás.
Ezért a megfelelő rendszer kialakításához érdemes megismerni a hővisszanyerős szellőztetés tervezésének legfontosabb szempontjait is.
Mennyibe kerül egy komplett hővisszanyerős rendszer?
A rendszer ára azért nem azonos a központi készülék árával, mert a fent bemutatott elemek jelentős része külön rendszerkomponens.
A végső költséget befolyásíthatja:
a berendezés;
a légcsatorna-hálózat;
az osztórendszer;
a befúvók és elszívók;
a kültéri elemek;
a hangcsillapítás;
a szigetelés;
a vezérlés;
az érzékelők;
a tervezés;
a kivitelezés;
a beszabályozás.
A költségek felépítését külön bemutatjuk a Hővisszanyerős szellőztető rendszer ár – miből áll össze? című cikkben.
Hővisszanyerős szellőztető rendszer az AirPro kínálatából
Ha már ismert a szükséges légszállítás, a gépészeti hely és a rendszer kialakítása, következhet a megfelelő központi készülék kiválasztása. Az AirPro hővisszanyerős szellőztető berendezései között többféle teljesítményű, csonkelrendezésű és telepítési kialakítású készülék található.
A konkrét típus kiválasztását nemcsak a maximális légszállítás, hanem a rendszer várható munkapontja, a telepítési hely, a zajszint, a vezérlés és a kívánt kiegészítő funkciók alapján érdemes elvégezni.
Nem csak hővisszanyerő gépet keres, hanem jól működő rendszert?
A központi berendezés csak egy része a hővisszanyerős szellőztetésnek. A megfelelő légcsatornák, légelosztás, szabályozás és beszabályozás együtt biztosítják a kívánt eredményt.
Ismerje meg részletesen, hogyan működik egy komplett hővisszanyerős szellőztető rendszer, majd tekintse meg az AirPro hővisszanyerős szellőztető berendezéseit.